LÁTHATÓVÁ kell tennünk Magyarországot - ÉRTÉKEK mentén Stumpf-Bíró Balázzsal

Moonshine

Social entrepreneur – áll a névjegykártyáján, és közel nyolc év után tért vissza Írországból. Sikeres tevékenységét követően ottani üzletrészét értékesítette, s most úgy fogalmaz, hogy „Engem gyakorlatilag a húsvéti nyuszi hozott haza”. Azóta pedig tudatosan találkozik és beszélget ismerősökkel és ismeretlenekkel, a világra nyitott emberekkel. A velem való rácalmási beszélgetést már vagy hetven hasonló előzte meg, s hogy tovább bonyolítsam Stumpf-Biró Balázs jelenlegi hozzáállását és kíváncsiságát az érdekes emberek és a hazai viszonyok iránt, azonnal tisztázzuk az általa is képviselt értékrendet: „Nem visszajöttem, hanem hazatértem!” – mondta. Okokról, szándékról, identitásról kérdeztem őt, egy izgalmas beszélgetésben.

Az 1848–49-es forradalom és a szabadságharcra emlékeztek – Tarlós István, Budapest főpolgármestere, Stumpf-Bíró Balázs, Szalay- Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese és Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország londoni nagykövete Fotó: privát

 

  • Miért tartja meghatározónak - a jelenlegi európai környezetben - azt, hogy a nemzeti oldalt képviselő Fidesz-KDNP harmadszorra is egyértelmű 2/3-os felhatalmazását az ország élete szempontjából?

 

  • Nem függetleníthetjük magunkat azoktól az eseményektől, amelyek szűkebb és tágabb otthonunk, Európa és a Föld sorsát alakítják, lényegében már a tehetetlenség erejével olyan irányba sodorják, amelynek végkifejlete ma még inkább rémisztő, mint megjósolható. Az emberiség történelme nem került még olyan helyzetbe, amely a közeljövőben, az egészen szerteágazó, mégis összefüggő problémák párhuzamos megjelenése miatt várható. Magyarország egy olyan gödörből tart felfelé, amelybe Hunyadi Mátyás halála óta szinte folyamatosan csúszott lefelé, s amelyből az egyetlen ígéretes, bár keretei miatt szinte eleve elrendeltetett kivételt, az osztrák-magyar közös állam utolsó évtizedei jelentettek. A jelenlegi kormányzat által európai szinten is képviselt értékrend iránymutatóul szolgál, és még inkább fog Európa azon lakói számára, akik érzékelik majd a nekik elmagyarázott, és a létező valóság közötti különbséget. Így tehát nem pusztán hazánk, és tágabb értelemben vett térségünk felemelkedéséről van szó, amikor a szilárd kormányzás folytatódó lehetőségét tekintjük, hanem egy olyan tágabb értelemben vett felelősségről is, amely az európai értékrend, élet és emberek irányában nyilvánul meg.

 

  • Többen meglepődtek azon, amikor Orbán Viktor miniszterelnök 2030-ig fogalmazva vázolt egyfajta keretrendszert hazánk jövőjét illetően. Eddigi beszélgetései során milyenek a tapasztalatok?

 

  • A jelenlegi kormányzat, de leginkább a miniszterelnök hosszú-hosszú idő óta az első felelős vezető, aki látja az összképet, és képes olyan távlatokban gondolkodni, és ennek megfelelően cselekedni, ami egy, az ő pozíciójában lévő embertől elvárható. A fentebb említett folyamatokat, úgy is mint ökológiai, élelmezési, migrációs katasztrófa, globális szinten nemhogy megakadályozni, de még érdemben befolyásolni sem áll módunkban. Ám, ha figyelembe vesszük Szabó Dezső intelmét, amely szerint minden magyar felelős minden magyarért..., akkor csupán egyetlen lehetőség marad előttünk, amely egyben kötelességünk is: felkészülünk! Mindezzel együtt, a legalaposabb felkészülés sem jelenthet garanciát a számunkra, hiszen vétkezni nem csupán tettel, de mulasztással is lehet, legalább lelkünk nyugalmáért elmondhatjuk, ha eljön az idő: megtettük, amit megtehettünk. A nemzet létének meghosszabbításához, fejlődésének és életének biztosításához, sokkal hatalmasabb és összetettebb dolognak kell megtörténnie. Olyas valaminek, amit számokkal nem írhatunk le. Lelkében kell, hogy változzon a magyar, hogy közös pontokat, értéket találjon a másikkal, hogy örülni tudjon a másiknak és a másikkal, hogy bízzon, és hittel tegyen a saját és társai jövőjéért..., hogy ne legyen újra és újra igaz: nekünk Mohács kell.

 

  • Érdekes, ugyanakkor szimpatikus megközelítéseiben markánsan kitűnik a hazája iránti elköteleződése, és meggyőződése, amely szerint Magyrországnak a nemzetközi porondon, a világban kell jól láthatóvá és azonosíthatóvá válnia, úgy a sikeresség, mint az identitáserősítés szempontjából. Miért tartja ezt szükségesnek?

 

  • Magyarország egy „doboz”. Ám ez akkor látható csak igazán, ha az ember eltávolodik tőle, és abból a perspektívából néz vissza rá. Ezzel nincs baj, ez tény, amely elsősorban nyelvünk és kultúránk folyománya. Ám, ha szeretnénk megmutatni a világnak, hogy milyen gyönyörű is ez a kis doboz belülről, ahhoz ki kell nyitnunk, és láthatóvá kell tennünk. Ez pedig ott kezdődik, hogy elolvashatóvá, érthetővé tesszük mindazt, ami a miénk. Meg kell mutatnunk ezt az országot, még pedig az erősségeinkre építve. Egyszerű, jól érthető szimbólumokra van szükség, amiket a világ azonosíthat velünk. Ezek ma nincsenek meg. És ez mind egy pozitív országimázs megalkotásának része, amivel még nagyon sok a teendő.

 

 

  • Szocializációjuk során inkább az az attitüd jellemző az emberekre, hogy mit hogyan lehet megvalósítani, mint az, hogy mit hogyan nem…

 

  • Így van, hiszen azt, hogy a poharat ki látja félig üresnek, és ki félig tele, ezt biztosan már a szülői házból hozott hozzáállás alapozza meg. Ám én hiszek abban, hogy az ember változhat, hiszen önmagamon is megtapasztaltam. Ha az Élet az embert a megfelelő próbatételek elé állítja, abból így vagy úgy kerül ki, de biztosan állíthatom, hogy a pozitív megközelítéssel legalább esélye van arra, hogy jó érzéssel lépjen tovább. Az előttünk álló dolgokra kell fókuszálnunk, azokra, amelyeket nagyban befolyásolhatunk a hozzáállásunkkal. Magyarországon sajnos elképesztően elterjedt, hogy időt, energiát nem kímélve, cizelláltan magyarázzák el, mit, miért és hogyan nem lehet megvalósítani. Dehát kit érdekel ez? Legfeljebb annyiban, hogy a tanulságokat levonhassuk belőlük, elkerülve újra ugyanazt a hibát: miért nem működött, s hogyan tudjuk most igazán jól megcsinálni, mit kell tennünk ehhez, s legfőképp kivel, kikkel? Ez a mentalitásbeli változás lehet szilárd alapja annak az össznemzeti, lélekbeli és életbevágóan szükséges átalakulásnak, amelyre korábban utaltam.

 

  • A kormány keleti-nyitás víziójának és cselekvő együttműködésének milyen alternatívái mutatkozhatnak egy esetleges (és egyébként jól látszódó) EU-átalakulásban?

 

  • Ahogy én látom, Magyarország szimbolikusan egy világítótorony mindazok számára, akiknek napról-napra nyílvánvalóbb a valóság. Személyes meggyőződésem szerint igazsága mindenkinek lehet. A valóságot ugyan figyelmen kívül lehet hagyni, de attól az még ott van és pont úgy, ahogy van. Európa demográfiai valósága minden jel szerint egy egyirányú utca. S ha az őshonos európai népesség termékenységi arányszámát összevetjük a bevándorolt és betelepített, nem európai hátterű népesség termékenységi arányszámával, akkor csupán egy pont marad, amiről érdemben lehet még vitatkozni, ez pedig az idő. Az európaiság esszenciáját Közép-Kelet Európa viszi tovább, s ha képesek leszünk megvédeni, akkor ez így is marad. A valóságra fokozatosan rádöbbenő nyugat-európai társadalom, és főleg annak előrelátóbb tagjai számára a fenti állítás már nem kérdés. Amennyiben az általunk és a V4-ek által képviselt értékeket tudjuk az Európai Unió meghatározó irányelvévé tenni, akkor van, akkor lehet esélye a megújulásnak, Európa megmaradásának. Saját éberségünk, állhatatosságunk által, és a Jóisten segítségével elérhetjük, hogy Magyarország a valódi európai eszme követendő csillaga, a béke és a nyugalom oázisa legyen.

A már megjelent írás forrása: (https://www.duol.hu/kozelet/helyi-kozelet/stumpf-biro-balazs-interju-dunaujvaros-2289039/)

Pálinkás István

Címkék: Publicisztikák
https://eszakfok.blogstar.hu/./pages/eszakfok/contents/blog/54662/pics/lead_800x600.jpg
Publicisztikák
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?