SEREGESEN SENKIK JÖNNEK

Moonshine

    Aztán leültem Rácalmáson a Duna partra és néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Miközben Ady Endre és József Attila verssorait majszolom napok óta, továbbra is tudom, hol a helyem, ki és mi vagyok. Mi az identitásom! És azt is, mi a teendőm magyar férfiként. S közben jönnek-jönnek, ömlenek a sötétbeszédű támogatóikkal a minden normalitást mellőző védernyőjük alatt SEREGESEN A SENKIK. Hol Szíriából, hol Észak-Afrikából, hol meg a…

Csepeli István a Népművészet Mesterének munkája, Isten éltesse életfástól, mindenestől

    Ömlenek. Hovatovább állandóan ellenemre/ellenünkre ömlenek, jelentéstelenül, hazudozva a SEMMIT. Én pedig egyedül maradtam: Április 8-a pengéje a torkomon.

Minden semmirevalónak,
Gácsnak, svábnak és zsidónak
Grádics adatott:
Itt alant már csak egyedül

Maradok.”

    Végváriként, ha tetszik! Különben, mindegy. A Békemenetről hazafelé azon gondolkodtam, hány generációnak kell még „dinnyehéjként” elúsznia ahhoz, hogy lélekig hatolóan, zsigerig teljesen eltűnjön mindaz, amivel a megsemmisítésünkre törők ácsingóznak. Azzal ugyanis: „hogy önök semmit sem jelentő szavakat adnak a szánkba. S a semmit sem jelentő szavaknak nem az ízük elviselhetetlen, hanem a tudatra gyakorolt rettenetes hatásuk. A semmit sem jelentő szavak a gondolkodás zálogházai, uzsorásai.” (B. Zs.) Mindezzel kiüresítve minden önmagunkat meghatározót: hazát, családot, nemeket, kultúrát, földet, az egész Kárpát-medencét! És elviselhetetlen, hogy ezt generációkkal taníttatják, elveszíttetve a jelentések valóban szakrális, mély és identitás-meghatározó tapadásait, kiszántva minden gyökérzetet: úgy valóságosan, mint szimbolikusan. Kiforgatva egyébként a természet általi meghatározottságukból is. Habzik a jelentéstelen semmi belőlük, ezzel erősítve és támogatva a leigázás szándékát. A végleg járomba hajtottság globális iszonyatát, felidézve Róma agonizálását is:

Csepeli István munkája: Kápolna-pillangó (csont és fa)

„Sürög a vad, magyar élet,
Még a némák is beszélnek
S uccám ellepik
S bárki taknyost egy bősz iram
Felrepit.

Seregesen senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyűlt, mindenkié
A vagyon.”

    Nem a takony, a VAGYON! A bűneik pedig megsokszorozódnak. A végvárak utolsó rebellisei még szellemi honvédelmet folytatva, hűségesen hiszik, hogy a Békemenetet – és az elhangzó beszéd velejét is – megértették/megértettük. Hogy igenis vannak határok, amiket nem lehet átlépni, és igenis létezik az egészséges önvédelmi reflexen túl olyan szakrális, kozmikus gondviselés, ami (én Istennek hívom!) mindnyájunkat összeköt, ápol, s – majd – eltakar. De az ilyen-olyan kívülről vezérelt, pénzelt provokátorok hisztije, prüszkölése és vonyítása olykor mégis hangosabb, mint a világos beszéd, a megmaradás és mag-maradás beszéde.

„Mind a szépet, amit hoztam
S ami uj, nagy, átkozottan
Sok, pazar ige:
Úri, léha nullák raja
Söpri be.”

    És a Soros-megbízottak söprik be, akiknek föltehetőleg fogalmuk nincsen arról a szakszerű tényről, amit már két éve mond az általam (is!) igen tisztelt Földi László:

    Európa hadban áll! És fogalmunk nincsen, hogy a Schengenen átruccant – átszökött, csempészett – megszállók közül szétkóborgó csaknem másfélmillió sehol sem nyilvántartott mikor, hol, kikkel, milyen eszközökkel aktivizálódnak és kezdik el…

    Mondjuk már ki, igen: Európa tényleges fegyveres megszállását. Miközben aberrált Brüsszeli politikusoknak háborús bűnösökként kellene már felelniük régen az – és egyáltalán érdektelen, hogy fizetett, tudatos, vagy alkesz módjára – elkövetett tetteikért, a bekövetkezett, és még rejtőző tömegek tragédiákba sodrásért. És most ne is említsük a pszichológiai terrort, amit ezek az agysebészek folyamatosan alkalmaznak. Illetve: ők ezek, ilyenek, asszimilálhatatlanok, és többségében katonák, PONT. És egy Trianon utáni Magyarország népességét (V4-ekkel középre állva) akarják meggyőzni arról, ráadásul külső erők beavatkozásával a belügyekbe is, hogy legyünk befogadók?!

Csepeli István szentélyrészlet (saját faragás)

    Na, ezért megyek el szavazni a keresztény-nemzeti kormányra, a tevékenységük folytatására, arra az Orbán Viktorra, akinek volt gerince folyamatosan kiállni Brüsszelbe és helyretenni az általam sehogyan sem tisztelt bagázst a hazám történelmével, jelenével, szándékaival és Európaiságával kapcsolatban. Mert: EZ A HAZÁNK.

„Álmagyarok s jöttment népség
S cimeres, ronda cselédség
S nagyúri nagyok: 
Ez időben, itt, valaki:
Én vagyok.

Uj igéim tán nem hatnak,
Rossz frigyesim elhagyhatnak
S nőhet a fülem,
De nem lesz itt semmi, soha
Nélkülem.”

      Április 8-a minden számítás szerint is mindjárt, mint kés a nyakamon.

   Már nem számolgatok. Már nem érdekel, kik, mikor súgnak össze mögöttem „Na, megjött a Kisbayer”, és magasról teszek rá, hogy a momentum-létű nyikhajoknak ki tömi a bankszámláját, vagy, hogy Tusványoson Szél Bernike miért a megjelent egyszemnyi ellenzékiként sétált (el!) legutóbb is, hogy Cseh Tamást idézzem: „valami teljesen zavaros irányba”.

     Tudom, ki vagyok, mennyit érek, s hogy – mivel 2003-ban ott voltam Al Hillában és Bagdadban is – a háború megnyeréséhez azért sokkal több kell a pénznél, még Szun-Ce szerint is.

Mégpedig elvek! Ezért a győzelem megismerésének öt alapelve van:

Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz.

Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz. 

Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz.

Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni (az ellenség) elővigyázatlanságát, az győz.

Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz.

    A helyzet úgy áll mindenféle propagandista vakogás és ugatás ellenére, hogy tudom, kire, miért szavazok, melyik utat választom magyarjaim, anyanyelvi közösségem többsége életére is tekintve, beleértve: családomat, barátaimat és a jövőt. S azt is, hogy hinni egészen másként kell, mint sokan teszik, de…

    Végváriként még csak annyit, elkötelezett parancsot mindig, minden esetben egyetlen HANG képes adni az emberben. Úgy hívják LELKIISMERET. És jó tudni, hogy meghallotta a cigánytól kezdve a zsidón át a svábig – mindenki. Erdély, Őrvidék, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, de Ausztráliától Hawaii-ig – mindenki.

    Ülök a Duna parton, sehol sem úszik dinnyehéj. Figyelem a HANGOT, a morajt, a fülsiketítő kampány-csatazajok hörgését, ordításait, ordas hazugságait az összes hiteltelen és féreglény aberráltságát, szakmai dilettantizmusát… Aztán újra csak az a HANG… EGY HANG.

     Talán gyerekkoromból, az édesanyámé… Vagy az édesapámé. A dédiké, a nagypáké, nagyanyáké… A húgomé, a keresztlányomé, a legjobb tanáraimé, egykor volt hallgatóimé… S lám, itthon vagyok OTTHON. Ti is halljátok?

HÁTBORZONGOK BELÉ.  

Pálinkás István

https://eszakfok.blogstar.hu/./pages/eszakfok/contents/blog/50437/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?